Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. Jó csendben várni az ÚR szabadítására. Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák!
Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.
JSir 3,25-33.
EGY FONTOS EMLÉKEZTETŐ
Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. (JSir 3,31-32)
Egész éjszaka esett, a reggel pedig borongósnak és nyomorúságosnak tűnt számomra. Az utcák piszkosak, sárosak voltak, ahogy munkába mentem. Pocsékul éreztem magam.
Később aztán hírt kaptam a barátomtól. Megtudtam, hogy az anyám meghalt. Komoly beteg volt már egy ideje, de nem számítottam arra, hogy elmegy. Tudtam, hogy imádkoznom kellene, de egy szót sem tudtam kinyögni. Még sírni sem voltam képes, de abban biztos voltam, hogy az, aki az egész világot teremtette, velem van.
Ma az hiányzik a legjobban, amit anyám mondogatott 12 éves korom óta, amikor a bentlakásos iskolába mentem. Amikor csak hazamentem, mindig átölelt, és azt mondta: "David, remélem, hogy még mindig jársz templomba". Mindig azt válaszoltam, hogy sohasem felejtkezem el a templomról.
Teljesen összetörtem a temetésével kapcsolatos ügyintézés alatt, és sokat kínlódtam az utána következő három éven át tartó depressziótól. Bár anyám fizikailag nem volt jelen, az ő hite sokat segített abban, hogy kikerüljek elveszett állapotomból. Most 10 évvel később, amikor csak olvasom a Szentírást, érzem Isten bátorítását a nap kihívásaival szemben.
Imádság: Istenünk, emlékeztess bennünket, hogy te soha nem hagysz magunkra, legyenek bármilyenek is a körülmények. Adj erőt megőrizni hitünket a gyász idején is! Ámen.
Még fájdalmunkban is érezzük, hogy közel van Isten.
David Angango (Nairobi, Kenya)
