Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó, URam, mentsd meg életemet!
Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!
Zsolt 116,1-7.
A TE KEZEDBEN
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Péld 3,5)
Amikor feleségemnél a demencia egy agresszív változatát diagnosztizálták, teljesen összetörtünk. Tehetetlenül néztem, ahogy a 27 évnyi házasságunk lassan eltűnik az emlékezetéből. Küzdöttem, hogy megértsem az értelmét a mély szomorúságnak, csalódottságnak, és haragnak, amit éreztem. Miért történik ez?
Kitártam a szívemet Isten előtt. Őszintén, nyíltan, néha dühösen imádkoztam, nem titkolva csalódottságomat és válasz iránti vágyamat. Sírva könyörögtem Istenhez, hogy gyógyítsa meg szeretett feleségemet, hogy ne kelljen a teljes állásom mellett még főállású gondozónak is lennem.
Egyik reggel úgy éreztem, semmi értelme imádkozni. Sikerült mégis elcsendesednem annyira, hogy meghalljam Isten válaszát. Nem megértésért, hanem hitért kellett imádkoznom. Nem válaszokra volt szükségem, hanem bátorságra, hogy bízni tudjak Istenben. Elkezdtem imádkozni Isten jelenlétéért az életemben és a szívemben, és közelebb kerültem hozzá, mint valaha.
Tudom, hogy Isten mindent a javamra tesz (Róm 8,28). Bár néha nem látom a jót, tudom, hogy Isten hűséges, és átvezet a nehézségeken. Bár még mindig nincsenek válaszaim, Isten gazdagon megáldott a jelenlétével, ami erőt ad, hogy megbirkózzak feleségem betegségével.
Imádság: Istenünk, adj nekünk bátorságot, hogy ígéreteidbe vetett szilárd hittel mindent a te kezedbe tegyünk! Ámen.
Istenben akkor is bízhatok, ha nem értek mindent.
Michael Albanese (New York, USA)
