Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az ÚR vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.
Ézs 58,6-12.
A FÉNY ISTENE
De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. (Zsolt 68,4)
Összeszorult szívvel bámultam a naptáramat. Évekkel korábban, a tavasz első napján váratlanul meghalt a fiam. Idén halálának évfordulója vasárnapra esett, és bár otthon akartam maradni, Isten ösztökélésére mégis elmentem a templomba. Az istentiszteleten a gyermekeknek szóló idő alatt a tanító egy zseblámpával illusztrálta a gyermekeknek, hogyan osszák meg Jézus fényét másokkal. A fiam vasárnapi iskolás emlékei újra előtörtek bennem.
Amint a gyerekek elhagyták a templom előterét, az egyik kisfiú az ajtó felé ugrándozva azt kiáltotta: Ez a nap csodálatos lesz! Némi kuncogás után a gyülekezet figyelme ismét a lelkipásztor felé fordult, de én továbbra is csak a kisfiúra gondoltam. A hangjában lévő izgalom és az ugrándozásában rejlő tavaszi frissesség által Jézus világossága áradt a szívembe.
A kétségbeesés néha könnyen elolthatja Jézus fényét. Leverten érkeztem a templomba. Isten azonban segített felismerni, a fiamról való megemlékezés egyik módja, ha megosztom másokkal Krisztus világosságát. Aznap délutáni sétámon a madarak énekeltek, és virágok virítottak. Üres konzervdobozokat gyűjtöttem az úton, hogy újra hasznosíthassam, ahogy a fiam tette volna. A sűrű, szürke felhőkön keresztül a nap sugarai ragyogtak rám. A kisfiúnak igaza lett; ez a nap csodálatos volt!
Imádság: : Istenünk, hálát adunk neked. Világítsd meg szívünket és segíts, hogy jobban szolgálhassunk téged! Ámen.
Jézus fénye a bánatban is körülvesz engem.
Kelly Desclos-Estes (Virginia, USA)
