A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta:
Szeretlek, URam, erősségem! Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától.
Zsolt 18,1-16.
KŐSZIKLÁM ÉS ERŐSSÉGEM
Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm. (Zsolt 18,3)
Az alapdiploma megszerzése után már nagyon vártam álmaim állását, hogy csatlakozhassak a honvédséghez, és szolgálhassam a nemzetemet. Sajnos nem kaptam elegendő pontszámot ahhoz, hogy alkalmas legyek. Így hát folytattam a mesterképzést, és ezzel alkalmassá váltam a felvételi vizsgára. Úgy éreztem, ez az utolsó esélyem, hogy eldőljön, sikerül-e vagy sem az álomkarrierem.
A családommal együtt imádkoztunk a felvételi elbeszélgetés sikeréért és a többi vizsgáért, és kértük, hadd válasszanak ki az állásra. Isten kegyelmével ez meg is történt.
A képzés alatt kezdtem elveszíteni a reményt, hogy sikerül végigcsinálnom. De Isten megajándékozott bizalommal és erővel. A nehézségek ellenére sikerült helytállnom, örömet szerezve ezzel magamnak, a családomnak és a közösségemnek.
Isten soha nem hagy el minket a küzdelmeinkben. Amikor Istenre, a mi kősziklánkra és erős várunkra támaszkodunk, reményt és kitartást találunk, hogy türelmesen várjuk szabadítását.
Imádság: : Hűséges Istenünk, köszönjük, hogy megvigasztalsz és vezetsz minket küzdelmeinkben. Adj reménységet és türelmet, miközben bízunk az életünkre vonatkozó akaratodban! Ámen.
Amikor Istenhez ragaszkodom, reménységet és erőt találok.
V. Ronald Levis (Uttar Pradesh, India)
