Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által. Tudjátok meg, testvéreim: sokszor elhatároztam már, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek, amint a többi nép között is. Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.
Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."

Róm 1,8-17.

SZILÁRDAN MEGÁLLNI

De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! (Józs 24,15)

Keresztény családban nőttem fel Ukrajnában. Más keresztényekkel együtt mi is szenvedtünk a szovjet uralom alatt. Kereszténységünk miatt üldöztek az iskolában. Hiába voltunk szorgalmasok, mindig rosszabb jegyet kaptunk, mint az osztálytársaink. Mikor csatlakozni kellett egy ateista ifjúsági szervezethez, mi nyolcan keresztények nem voltunk hajlandók belépni. Ezért órákra bezártak minket egy terembe, ahol a tanárunk ordítva követelte, hogy írjuk alá a jelentkezést, de mi nem törtünk meg.
Érettségi után egyetemre jelentkeztem, és bár kétszer is sikerült a felvételim, a hitem miatt mind a kétszer törölték a nevemet a felvettek névsorából. Az üldözés közepette a szüleink és nagyszüleink példája, akik mindvégig imádkoztak értünk, bátorságot adott nekünk, hogy szilárdan kitartsunk a hitben.
Évekkel később, mikor megváltozott hazánkban a helyzet, a testvéremmel összefutottunk a városban azzal a tanárral, aki a legtöbbször megalázott minket. Megdöbbentünk, mikor mondta: "Kérlek, bocsássatok meg nekem, ha tudtok! Mindig is csodáltam a hiteteket, de túl gyáva voltam, hogy mellétek álljak." Akkor értettem meg, hogy mi az életünkkel bizonyságot tettünk Isten kegyelméről és oltalmazó szeretetéről. Isten hatalma erősített meg és tett képessé arra, hogy kitartsunk a megpróbáltatásokban.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy te soha, a legnehezebb helyzetben sem hagyod el a gyermekeidet. Ámen.

Isten hatalma és ereje segít, hogy hűségesen éljek.
Mariya Lohinova (Ukrajna)

IMÁDKOZZUNK AZ ÜLDÖZÖTT KERESZTÉNYEKÉRT!