Pecznyík Pál: Ima népünkért
Menyben lakó Édesatyánk,
lakhelyedből, tekints le ránk.
Imáinkban kérve – kérünk,
szánd meg büszke, magyar népünk!
Azt gondolja: ha vallásos,
mennyben várja, aranyváros.
Díszes, vallásos mezbe jár,
ám a szívén, ott van a zár.
Hívőnek képzeli magát,
s vígan vonul, a Földön át.
Tetszésed: jobban megnyerje,
zarándokol sok kegyhelyre.
Mert szomjúság, gyötri lelkét,
de élő vízre, nem lelt még.
Földi forrás, poshadt, meleg,
lelke szomját, nem oltja meg.
Atyánk, fáj a szíved néked,
bűn útján jár, magyar néped.
Bűnét: Fiad vállalta fel,
hogy egy magyar se vesszen el!
Könyörülj a magyar népen,
bálványoktól, Hozzád térjen!
Bűnt kedvelő magyar nemzet,
lelki nyugvást, Benned lelhet.
Drága Fiad: érte is halt,
honába hív, minden magyart!
S aki bűnét, szívből bánja,
vár rá, üdve koronája.
Hála, meghallgattál minket,
megszántad, büszke népünket.
Lelke éljen, Téged félve,
nemzedékről – nemzedékre.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 28.